Vajon hogyan létezik Agatha Christie net nélkül? ... Azt hiszem, annak idején Poirot kis szürke agysejtei azt tanácsolták A.C.-nek, írjon olyan elbeszéléseket, melyeket domináns atmoszféra jellemez. Legyen olyan erős a novellák, regények hangulatvilága, hogy az vonzó legyen napjaink embere számára.
Agatha Christie Angliája
Kalauzoljon a békebeli Angliába - az országba, ahol az ötórai tea szent és sérthetetlen, ahol a bejárónőn, a szakácson, a kertészen és a komornyikon kívül soha senki nem dolgozik, ahol az általános jól(l)ét érzése olyan természetesen van jelen, mint a XXI. század rohanó világában a stressz és a létbizonytalanság. Agatha Christie pedig engedelmeskedett a sugallatnak: briliáns bűntényeit kellemes miliőbe ágyazta.
Nem volt nehéz dolga a hangulat megteremtésével, ugyanis felső középosztálybeli család sarja lévén, gyakran vett részt golf- és kártyapartikon, drága fürdőhelyekre járt üdülni, családi villájuk Torquay-ban sok más, hasonló családi villa közé ékelődött be, és ezek a gondtalan, György-kori békeévek termékeny táptalajt biztosítottak Agatha képzeletvilágának. Írói sikere a csavaros történetek mellett minden bizonnyal az imént említett, harmonikus miliőnek köszönhető... E heti feladatunk (A tématerület elemzése a digitalizálódás és hálózatiság szempontjából.)
Megtekinthető a jól ismert oldalon. Első pontjában a topic témájának "életrevalóságát" vizsgálom meg.
Agatha a mindennapokban
Vajon hogyan létezik Agatha Christie a virtuális világon kívül az interperszonális, a csoport- és a tömegkommunikáció szintjén? Hosszú bevezetőm választ ad erre a kérdésre. Megérzésem szerint az Agatha Christie-krimik hangulatát sok rajongó szeretné átélni : átélést azonban nem vehet meg azzal, hogy előfizet az internetre. Az átélés első lépcsőfoka a könyv kézbevétele és elolvasása. Második a könyvről való beszélgetés, mely megvalósulhat ugyan az interneten keresztül is, tudjuk azonban, hogy ez a fajta kommunikáció lényegesen szegényesebb lehetőségeket kínál, mint például egy személyes eszemecsere.
"Interperszonális" krimikirálynő
A személyes beszélgetésnek előnye, hogy "hangulatot teremthetünk" hozzá. Ahogyan a Topi-tali október 1-jén? című bejegyzésemben írtam, a 'Tamas' név alatt futó fórumozó olyan formán próbált kedvet csinálni a passzívabbaknak a találkozóhoz, hogy közös sörözésre csábította őket, mely során koccintanak Agatha egészségére. A találkozó, mely egy hangulatos kocsmában, teaházban, vagy pubban valósul meg, közelebb visz Agatha Christie-hez, hiszen a regényei világára is jellemző az intimitás: a bűntények többnyire "zárt" térben történnek, a gyanúsítottak köre pedig szűkre szabott.
A személyes találkozók mellett szól továbbá, hogy mindig jobb "együtt borzongani", mint egyedül. E heti blogbejegyzésem egy Agatha Christie-novella után kapta a címét. A Tizenhárom rejtély című könyv alapötlete, hogy egy hat főből álló társaság minden hét keddjén együtt tölti az estét, és mindig más jelenlévő tár a többiek elé egy-egy rejtélyes esetet, melyet jól ismer. A hallgatóság feladata pedig, hogy kibogozzák az összekuszálódott történet szálait és megfejtsék a rejtélyt. Miután megalakul a Kedd Esti Klub, hétről hétre érdekesebbnél érdekesebb történetek hangzanak el a találkozókon. A rejtélyeket-rejtvényeket "természetesen" mindig a sarokban kötögető, csendes idős hölgy, Miss Marple fejti meg. Ez a "közös nap" összekovácsolja a társaság tagjait. Ahogyan napjainkban is összekovácsolja a térben más-más helyen tartózkodókat az Agatha Christie-regények szeretete.
A fizikai találkozás azonban többet nyújt ennél, és azt hiszem, az internet hódítása előtt és alatt is szükség van rá, hiszen a net nem adhat sem hangulatot, sem "valódi" kapcsolatokat. Az interperszonális kommunikáció szintjén Agatha Christie a szűkkörű beszélgetéseknél lehet jelen. Néhány rajongó elmegy meginni egy cappuccinót, és közben beszélgetnek Agatha Christie könyveiről, vagy a regényekből készített filmekről.
(Csoport)kommunikáljunk Agatha Christie-ről!
A csoportkommunikáció szintjén megvalósuló "térhódítást" rajongói klubok megalakulásával és rendszeres időközönként beiktatott találkozók megrendezésével tudom elképzelni. Egy-egy ilyen összejövetel természetesen megint csak számtalan lehetőséget rejt magában. A találkozókon rendezhetnek Agatha Christie-kvízt, közösen megoldhatnak rejtvényeket (vannak ugyanis olyan könyvek, melyekben talányos bűntények megoldásán törhetik a fejüket az önjelölt "nyomozók", a helyes megfejtést pedig a könyv végén olvashatják el), beszélgethetnek az Agatha Christie-krimikről, előadhatják egyik-másik elbeszélését, vagy ők maguk is próbálkozhatnak csavaros történetek írásával.
Agatha a világot jelentő deszkákon
A nagyszabású tervek kivitelezésére azt hiszem, a tömegkommunikáció nyújtotta lehetőségek a legkedvezőbbek. Agatha Christie ma már mindenütt ott van: a különféle női magazinok is előszeretettel "veszik őt elő", ha a múlt század híres nőalakjait mutatják be, a média úgyszintén lelkesen viszi filmre a műveit, színdarabjait (pl. Három vak egér, Egérfogó, A vád tanúja, stb.) napjainkban is játsszák, sőt! nem színpadra szánt műveit is feldolgozzák olykor. Ez utóbbira jó példa, hogy hazánkban az IBS színpadán játszották a Tíz kicsi négert - igaz, a darab végét átírták, a záró képsorok nem követték hűen a regény eseményeit.
Megváltozott tér és idő
Az e heti feladat második pontja (Idő és térélmény változása, a digitalizálódás következményei a tématerülettel kapcsolatban) megérzésem szerint nem igényel részletes magyarázatot. Amint bármilyen tématerületről az interneten (is) elkezdenek beszélgetni az érdeklődők, megváltozik a kommunikáció módja. Egyrészről területileg, hiszen a "beszélgetőpartnerek" nem ugyanabban a térben vannak jelen, másrészről időben is, hiszen a bárki által felvetett gondolat/kérdés egy internetes fórum keretei között sokszor csak órákkal, napokkal később kerül megválaszolásra.
Ilyesmi személyes beszélgetés esetében nem fordulhat elő, hiszen ott a gördülékeny kommunikáció egyik alapja éppen a kölcsönösség és az állandó visszajelzés. Interneten tehát megfigyelhető a beszélgetésekben egyfajta "késleltetettség" és korlátoltság - még chateléskor is. A mondanivalót írásban másképp fogalmazzuk meg, mint élőbeszédben. Jó esetben igényesebben és jellemzően röviden, célratörően (ez utóbbi azonban rám nem jellemző, mint a mellékelt ábra mutatja...).
Mikor, hol és miért?
A harmadik kérdést (Meghatározhatók-e a webre kerülésben időbeli szakaszok, köthető-e dátumokhoz?) nehéz megválaszolni, hiszen nem mindig derül ki, hogy egy-egy bejegyzést mi ihlet. Előfordul, hogy a televízióban vetítik Agatha Christie valamelyik krimijét, és ez beszéd tárgyát képezi a vetítés utáni napokban. Ha nincs utalás a hozzászólások "mozgatórugójára", ennyi év távlatából nagyon nehéz kideríteni, a tömegkommunikáció szintjén mikor mi jelent meg Agatha Christie-ről/-től és azok hogyan befolyásolták a hozzászólásokat. Tehát a válasz a kérdésre: valószínűleg igen, meghatározhatók a webre kerülésben időbeli szakaszok, de ezt nem jelenthetem ki biztonsággal.
Nyilvánvaló, hogy amikor a média foglalkozik valakivel/valamivel, az interneten is több figyelmet kap a téma. A bejegyzések mennyiségét tehát a média is erősen befolyásolja, az pedig, hogy a televízió és az újságok mikor "szedik elő" Agatha Christie-t, szerintem esetleges. Kivéve talán, ha egy jeles eseményhez, vagy ünnephez "rendelnek hozzá" Christie-művet. Például: ha karácsony idején adják a tévében a Poirot karácsonya című krimi megfilmesített változatát, az minden bizonnyal tervszerűen történik. Ugyanígy valószínű, hogy egy-egy nagy ünnep alkalmával a Christie-rajongók is szívesebben veszik kézbe azokat a krimiket, amelyek hangulatukat tekintve, az adott ünnephez leginkább illenek. Ilyenkor természetesen a beszélgetések is e művek köré fonódnak az internetes fórumon is.
Hálózati térhódítás
A negyedik kérdésre ( Mennyire köthetőek a szakaszok a multimédia hálózati térhódításához (sávszélesség -> kép, video?) nehezen tudok választ adni. Egyfelől, ismernem kellene a kérdésben említett "új alkalmazások" megjelenésének idejét, másfelől elejétől a végéig át kellene néznem a 112 oldalt. Ez utóbbi természetesen menne, ám a másik kevésbé. Összességében elmondhatom: a fórumozók "haladnak a korral", hiszen míg a kezdeti években (2002-2004-ben) elszórtan találni csak példát képek, stb. bemásolására/-illesztésére, addig ez idővel megváltozik, és egyre több kívülről beemelt "elemmel" gazdagítják a rajongók a hozzászólásaikat.
A háló fogságában
Az e heti feladat ötödik pontjára (Mennyire köthető a hálózati kommunikáció fórumokat meghaladó, adatbázis-alapúvá válásának jelenségéhez?
(egyéni honlapok -> fórumok -> szakportál -> portálok v. dinamikus magazinok -> adatbázisok, wikik, blogok, köz.terek?) a válasz tömören: köthető - nem kicsit, nagyon. :-D Agatha Christie-ről szólnak egyéni honlapok (pl. a topicindító 'Tamasé'), fórumok, szakportálok, szócikkek, stb. - ezen azonban nem lepődhetünk meg, hiszen sokak által kedvelt írónőről van szó. "Beszerezhető-e már a terület áttekintéséhez szükséges teljes/elégséges tudás pusztán webes információforrásokból?" - a hatodik kérdésre a válasz szintén határozottan igen.
Ha csak és kizárólag a magyar nyelvű oldalakat böngésznénk át, már akkor is több mint elég információhoz jutnánk Agatha Christie-ről és műveiről. Rendelkezésünkre állnak azonban az idegen nyelvű honlapok is, melyek közül nyilvánvalóan a brit oldalak kínálják a legszínesebb tárházát az információknak (főleg az aktuális információknak), képeknek, riportoknak, stb. Az ok a nagy mennyiségű információözönre megint csak az írónő közkedveltségében rejlik (műveit több mint negyven nyelvre fordították le, a Harry Potter könyveket megelőzően a Biblia és Shakespeare művei után az ő regényei fogytak a legnagyobb példányszámban).
E heti munkám végére érvén, kellemes "levezetőül" álljon itt egy rövid részlet a Tizenhárom rejtély című könyv első, Kedd Esti Klub című novellájából. Ez az idézett rész az atmoszféra fontosságát hangsúlyozza.
"- Megoldatlan rejtélyek.
Raymond West kifújt egy füstpamacsot, és megfontoltan, tudatos élvezettel ízlelgette a szavakat.
- Megoldatlan rejtélyek.
Elégedetten nézett körül. A szoba ódon hangulatot árasztott, a réges-régi bútorok meg a mennyezeten végigfutó vastag, fekete keresztgerendák nagyon is illettek hozzá. Raymond West elismerő pillantása mindezt elégedetten nyugtázta. Író volt, és szerette, ha az atmoszféra makulátlanul hiteles."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése