A félév legelején kaptunk egy olyan feladatot, melynek semmi köze sincs az Index fórumán választott topicunkhoz. E feladat recenzió írása egy, a médiakutató oldalról választott cikkről/-ből. Az én választásom Sárai Szabó Katalin "Családi élet őrizői, magyar református anyák, asszonyok..." című cikkére esett. A mű az érdeklődőknek megtekinthető itt .
Sárai Szabó Katalin: "Családi élet őrizői, magyar református anyák, asszonyok..."
(Recenzió)
Sárai Szabó Katalin cikke a magyar református nők életét helyezi figyelme középpontjába, a két világháború által közrefogott időintervallumban. Munkája négy egységre tagolódik, melyeket az alábbi címekkel látott el: Nők a két világháború közötti református egyházi sajtóban, Az új világ és a református nők, Az ideális református nő, A nők a református egyházban. A cikk végén az Összefoglalás részben röviden csokorba gyűjti a korábban elhangzott legfontosabb tudnivalókat a református nőkről. Sárai Szabó cikke logikusan felépített alapokon nyugszik.
Nők a két világháború közötti református egyházi sajtóban
Ebben az alegységben bemutatja a nők helyzetét a megjelölt időszakban. Mint írja, e munka célja, hogy megvizsgálja, az első világháborút és a forradalmakat követő nőemancipáció, valamint a különféle nőmozgalmak, változások miként tükröződnek (feltéve, hogy tükröződnek) a magyarországi református egyházi sajtóban. Bemutatja ezen felül a modern és a dolgozó nő megkülönböztetését, az "ideális nőt", valamint az "elnőietlenedés” és a szépségápolás kérdését. A feminizmus - ezen belül is a konzervatív feminizmus és a konzervatív antifeminizmus - ismertetése jelentős szerepet kap munkájában, hiszen csak e mozgalmak tükrében érthetjük meg, mely női szerepeket és milyen mértékben tartott fontosnak e kor.
Sárai Szabó szerint ahhoz, hogy az újkonzervativizmus, a konzervatív feminizmus és a konzervatív antifeminizmus történetét megértsük, szükséges egy valódi vagy képzelt női csoport vizsgálata. Ő egy vallási alapon elkülönülő csoportot választott: a református nőkét. A továbbiakban árnyalja a képet: nem egyszerűen a reformátusnak megkeresztelt nőkről van szó, sokkal inkább azokról, akik valóban reformátusnak vallják magukat, gyakorolják a hitüket, társadalmi közegüket tekintve pedig az ún. középosztályhoz tartoznak. Elkülönít továbbá egy még keskenyebb réteget a fentebbitől: azon református nőkét, akik tevékenyen részt vesznek az egyház életében - egyházi munkát végeznek önkéntes vagy professzionális formában. A református sajtó is e két női csoportot vizsgálta elsősorban: arra kereste a választ rajtuk keresztül, hogy milyen az ideális református nő.
Sárai Szabó Katalin munkája ezekre a református újságokban közölt cikkekre épít. Forrásait az alábbi egyházkerületi lapok nyújtják: Református Élet, Református Figyelő, Kálvinista Szemle, Református Szemle, Debreceni Protestáns Lap, Dunántúli Protestáns Lap. A cikk második alegységében, mely Az új világ és a református nők címet kapta, kidomborodik a történelmi helyzet ismertetése. Az I. világháború utáni zaklatott állapot - Trianon traumája, a nemzet szétzüllése, stb. - nem kedvezett a harmonikus családi élet megteremtésének sem. Megjelentek a modern, kenyérkereső nők, akiket a különféle megjelenítésekben más-más színben tüntettek fel. Azonosították őket a nagy áldozatot vállaló, dolgozó nővel, valamint az "öncélúan kereső nővel" egyaránt, aki divatos ruhákban jár, festi az arcát és cigarettázik. A református nő számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy megfeleljen a "mai" kor elvárásainak.
Sárai Szabó Katalin a fentebb említett lapokból idéz interjú-, illetve cikkrészleteket, melyek különböző nézőpontokból szemlélve elemzik a nők lehetőségeit. Érdekes módon, a református lapok a modern, dolgozó nőt előszeretettel ábrázolták áldozatként, akiket a gazdasági helyzet, a férfiak megcsappant házasodási kedve kényszerített munkavállalásra. A cikkírók elutasították, ha egy nő öncélok miatt vállal munkát. A dolgozó nőket az alábbiak szerint tipizálták: a kényszerből dolgozó nő, a tehetségét kibontakoztató nő, a családot és munkát egyaránt vállaló nő. E három típussal szemben állt azon nők csoportja, akik a munkát a luxus körülmények elérése miatt vállalták.
Az általános válság állapotában a református asszonyok az áldozat szerepét töltötték be. Ők azok, akiket a körülmények kényszerítettek munkára. A nők munkavállalása azonban veszélyeket rejt, hiszen idegen férfiak között fordulnak meg nap mint nap és ez mindkét nemet kísértésnek teszi ki. A református lapok egy része hangot adott annak a véleménynek, miszerint a nők szabados viselkedését a vallásos neveléssel lehet megakadályozni. A bibliaórák, vasárnapi iskolák, megfelelő olvasmányok, stb. biztosításával éket lehet verni a lányok és a szabados életmód közé. Hangsúlyos kérdéssé vált a református leányiskolák ügye - több cikkíró kárhoztatta ugyanis az egyházát, mert az nem biztosít ugyanolyan lehetőségeket, mint a katolikus egyház a maga leányai számára.
Az ideális református nő
Ezen egységben Sárai Szabó Katalin különböző szerzők tollából vett hosszabb-rövidebb idézetekkel mutatja be, jeles református személyiségek milyen értékeket tartottak fontosnak a református lányokban, asszonyokban. Az általánosan kirajzolódó kép a következő: a nő legyen egyszerű; istenfélő; kerülje a világi hívságokat (arcfestés, szemfestés, rúzs, stb.); inkább belső világát, mintsem külsejét gondozza.
A református nők az egyházban
E rész megint csak a történelmi helyzet bemutatásával indul. A református nők a két világháború közötti időszakban mind több lehetőséget kaptak arra, hogy az egyházukban, valamint az egyházukért dolgozzanak. A vállalt feladatok kezdetben még szorosan illeszkedtek a hagyományos női szerephez. Változást az 1920-as évek hoztak, amikor is több teológia megnyitotta kapuit a nők előtt. A nőknek lehetőségük nyílt arra, hogy lelkészi képesítést szerezzenek, ez azonban még nem jogosította fel őket papi szolgálat teljesítésére. Lehetőségük kizárólag a vallástanári pályára korlátozódott. 1934-ben az egyházi alkotmány új szabályokat hozott. Kiterjesztette a női választási jogot és meghatározta, mely területeken foglalkoztathatók a nők. Ennek értelmében magasabb tisztségek betöltésére nem alkalmazhatók, legfontosabb feladatuk a tradícionális női szerepek betöltése kell(ene), hogy legyen.
A cikk sorra veszi - Novák Olga, első teológa írására támaszkodva -, hogy az egyházi feladatok mely területén segédkezhetnek nők, és melyek azok a munkák, melyeket kizárólag férfiak végezhetnek. Az egyházi szolgálat négy területe közül az elsőt, vagyis az igehirdetést nők is végezhetik; a második, a szakramentumok kiszolgáltatása csak férfiak joga lehet; a harmadik feladatkörben, a diakóniai szolgálatban mindkét nem tevékenykedhet; a negyedikben, az egyházkormányzatban a nőknek megint csak nincsen helyük. A két világháború között az egyháznak különösen fontos szolgálatot tettek a nők - többek között a református értékrend képviseletét várták (el) tőlük. A lapok ez idő tájt sokszor cikkeztek az egyházi munkát végző nőkről - a diakonisszákról és a lelkésznékről. Így akarták elérni, hogy mind többen álljanak be a soraikba.
Összefoglalás
Az utolsó fejezet tartalmát tekintve önmagáért beszél. A szerző három tömör bekezdésben, a lényeget kiemelve összefoglalja munkája legfőbb mondanivalóját a református nőkről, asszonyokról. Sárai Szabó Katalin cikke igényes, tartalmas írás - gördülékeny megfogalmazásának köszönhetően pedig élvezetes, érdekes olvasmány.
Egyéni véleményt nehéz volna megfogalmaznom a témával kapcsolatban, hiszen nem vagyok református, és a két világháború között sem éltem :-), de a témához kapcsolódóan álljon itt néhány link, melyekből információt nyerhetünk a református vallásról, illetve a történelméről:
http://parokia.hu/
http://www.reformatus.hu/
http://www.mennyeihir.hu/index.php
Egyéni vélemény
Érdekes volna továbbá azt a kérdést boncolgatni, hogy napjainkban a mélyen hívő, vallásos életet élő nők, asszonyok hogyan tudnak megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Valami azt súgja, sokkal nehezebben, mint a két világháború között, hiszen az azóta eltelt évek csak növelték a szakadék mélységét a két tábor között: a modern és a hagyományos értékeket szem előtt tartó nők tábora között.
Véleményem szerint legjobb, ha a református asszonyok nem próbálják meg követni a mai trendet és igazodni hozzá, hiszen így akaratlanul is eltávolodnának a közösségüktől. Napjaink "értékei" közé ugyanis nem tartozik a bizalom, hűség és szeretet, a mai értelemben vett modern nő a karriernek, az egyéni boldogulásnak él, érzelmei pedig sokszor affelé fordulnak (mind a tárgyi, mind az emberi világban), mely irányba megérni fordulniuk. Cikket, illetve tanulmányt nem találtam az interneten a témával kapcsolatban, de úgy gondolom, csak idő kérdése, hogy erről a kérdésről szóló írás a virtuális világban is megjelenjen, hiszen a szakadék egyre csak mélyül...
http://parokia.hu/
http://www.reformatus.hu/
http://www.mennyeihir.hu/index.php
Egyéni vélemény
Érdekes volna továbbá azt a kérdést boncolgatni, hogy napjainkban a mélyen hívő, vallásos életet élő nők, asszonyok hogyan tudnak megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Valami azt súgja, sokkal nehezebben, mint a két világháború között, hiszen az azóta eltelt évek csak növelték a szakadék mélységét a két tábor között: a modern és a hagyományos értékeket szem előtt tartó nők tábora között.
Véleményem szerint legjobb, ha a református asszonyok nem próbálják meg követni a mai trendet és igazodni hozzá, hiszen így akaratlanul is eltávolodnának a közösségüktől. Napjaink "értékei" közé ugyanis nem tartozik a bizalom, hűség és szeretet, a mai értelemben vett modern nő a karriernek, az egyéni boldogulásnak él, érzelmei pedig sokszor affelé fordulnak (mind a tárgyi, mind az emberi világban), mely irányba megérni fordulniuk. Cikket, illetve tanulmányt nem találtam az interneten a témával kapcsolatban, de úgy gondolom, csak idő kérdése, hogy erről a kérdésről szóló írás a virtuális világban is megjelenjen, hiszen a szakadék egyre csak mélyül...
Hegedűs Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése